A Csemadok már több mint fél évszázada megemlékezik Szenczi Molnár Albertről szülővárosában, Szencen. Kulturális szövetségünk az idei évben is eseménysorozattal készült, aminek megnyitója október 2-án lett volna. Mivel azonban a rendezvények sorsát megpecsételte a járványhelyzet, le kellett mondani az eseményeket.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke (Fotó: Neszméri Tünde)
Amikor kiderült, hogy legfeljebb 50 fő részvételével lehet rendezvényeket tartani, a Csemadok Szenci Területi Választmánya úgy határozott, legalább szűk körben megtartják a koszorúzást Szenczi Molnár Albert köztéri szobránál. Az ünnepség előtt Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntötte az egybegyűlt, nagyjából harminc fős, emlékező közösséget, majd Pongrácz Flóra elmondta Tóth Elemér Könyörgés József Attilához című versét. „Ne pusztítsd magad, szükség van rád, meg kell menteni szegény fajtád legalább újabb ezer évre. Tudom, a kor megülte lelked, az igazat kell énekelned, ne hulljunk szét mint oldott kéve.” – szavalta Pongrácz Flóra.
Megemlékező, ünnepi beszédet a Deáki Református Egyházközösség lelkésze, Édes Ákos mondott. Kifejtette:
Szenczi Molnár Albert életébe mélyen beleivódott a Sola Scriptura jelszava, hiszen az az óriási mennyiségű írásanyag, illetve fordításai, életének munkássága, melyekkel másokat gazdagított, időtállónak bizonyultak, és kiállták a történelem legnagyobb viharait is.”
Édes Ákos lelkész beszédében kitért arra is, a reformátorok annak idején úgy vélték a reformáció idején a több évszázados homály és sötétség után újra felragyogott az evangélium fénye. „Feje tetejére állt világunkat vizsgálva pedig azt állapíthatjuk meg, hogy a sötétség ma sem kisebb, tehát az evangélium világossága igencsak elkél ma is. Ma is szükség van az olyan őrállókra, mint Szenczi Molnár Albert is volt, aki Istentől rendelt eszközként felismerve az alkalmas időt és elhivatásában megerősödve tudott és akart mások javára élni és munkálkodni, cselekedni egész életével.” – mondta beszédében a lelkész.
A beszéd elhangzása után Édes Ákos és Baross Róbert, a Deáki Református Egyházközség nevében, valamint a jelenlévő csemadokosok, az oktatási intézmények képviselői és a Magyar Közösség Pártja megkoszorúzták Szenczi Molnár Albert szobrát, majd elénekelték nemzeti imánkat.
Maroknyi magyar emlékezett pénteken Szenczi Molnár Albertre, aki ma is példát mutat a magyarságnak, és akinek munkássága nélkül ma kultúrtörténetünk és nyelvünk sokkal szegényebb lenne. Csak bízni tudunk benne, hogy az elkövetkező években, évtizedekben tömegek emlékeznek majd Szenc tudós szülöttére.
Neszméri Tünde írása (megjelent a ma7.sk-án)