Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott Duncsák Mária nyugalmazott pedagógusnak, a Csemadok Kassai Városi Választmánya alelnökének. Az elismerést Magyarország kassai főkonzulátusán adták át.
Duncsák Mária a kárpátaljai, illetve felvidéki magyarság anyanyelvének és kultúrájának megőrzését szolgáló pedagógusi pályája, valamint közösségépítő munkája elismeréseként kapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Duncsák Mária a kárpátaljai Ungváron született 1950-ben. A Brezsnyev-korszak alatt Kárpátalján nehézséget jelentett a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzése, de a fojtogató légkörben nemcsak a lelki, de a fizikai létükben is veszélyeztetettek voltak. A Kárpátalján uralkodó szegénység, a diktatúra, a hatóságoktól való félelem, s az 1979-es afganisztáni háború, amely során orosz katonákként a magyarlakta területek fiataljait is besorozták, arra késztették családját, hogy elhagyják szülőföldjüket.
1982-es áttelepülésüket követően Duncsák Máriát a kassai magyar közösség nyitott szívvel és barátsággal fogadta, amelyet meg is hálált. Rendkívül hamar a kassai magyar közösség aktív tagjává vált, a Csemadok munkájában már az 1980-as évektől kezdve tevékenyen részt vett és több mint 10 éve tölti be a Kassa városi választmány egyik alelnöki tisztségét. Főszervezőként évtizedek óta kulcsszerepet vállal a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő kassai Kazinczy Napok szervezésében, amely a szép magyar nyelvhasználat szerepét és fontosságát hangsúlyozza. A nyelvművelés és az anyanyelv ápolásának érdekében mindmáig készít fel diákokat nemzetközi és országos versenyekre, kortárs és szépirodalmi felolvasó-maratonokat szervez. A kassai magyar vonatkozású történelmi megemlékezések összeállításának felelőse, a Tompa Mihály szavalóversenyek rendszeres zsűritagja.
Duncsák Mária élete során minden tisztségében kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végezte a nemzedékeken átívelő munkát. Mindig szem előtt tartva a magyar nyelv tisztaságának megőrzését és az anyanyelvi kultúra ápolását, szíveket oltott be a magyar nyelv és irodalom tiszteletével és szeretetével.
A többszörösen határon túli, kárpátaljai és a felvidéki gyökereiből fakadóan, rengeteget tett környezete és a felnövekvő generációk magyar nemzettudatának megőrzéséért. Magyar pedagógusként, valamint a Csemadok alelnökeként megvalósított tevékenysége során kiemelt figyelmet fordított a minőségi anyaországi és kárpátaljai előadók, művészek meghívására, a kapcsolattartásra, valamint arra, hogy az évszázadokon keresztül fonódó, közös műveltség kötelének minden elszakadt szálát megtalálja és újra egyesítse.
Fábián Gergely írása (megjelent a ma7.sk-án)