Minden csapat ott működik igazán jól, ahol akadnak fáradhatatlan „húzóemberek” – nos, ilyen Radosicky Györgyi is – neki köszönhetően az Ógyallai Csemadok Alapszervezet a komáromi járás egyik legtevékenyebb közössége. Radosicky Györgyi nevéhez fűződik a helyi alapszervezet újjáalakítása. Napjainkban nem kis teljesítménynek számít, hogy elnöksége alatt a közösség saját épületet kapott, amit teljesen fel is újítottak, a kiállítóteremben pedig helytörténeti tárlatot rendeztek be. Az ógyallai magyar közösség meghatározó személyisége Radosicky Györgyi.

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be A’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét, a magyar Himuszt. Ennek emlékére 1989 óta ezt a napot a magyar kultúra napjaként ünneplik Magyarországon. De másutt is, ahol a világon magyar közösségek élnek, színházi előadásokkal, kiállításokkal emlékeznek erre a napra, és a kultúrával kapcsolatos szakmai elismeréseket adnak át. A Csemadok Országos Tanácsának 2008. január 22-én megtartott ülésén a jelenlévők úgy határoztak, hogy Életmű Díjat alapítanak, amelyet mindig a magyar kultúra napi ünnepség keretén belül adnak át az arra érdemes Csemadok tagoknak. Eddig 62 életmű-, 38 közművelődési-, 8 Gyurcsó István- és 3 Fábry Zoltán-díj került kiosztásra.

2009 óta ez az országos esemény Galántán valósul meg a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség,- Csemadok szervezésében. A világjárvány azonban minden hagyományt felülír. A díjátadót ezúttal Dunaszerdahelyről, a Ma7 médiacsalád stúdiójából közvetítjük majd. Virtuálisan találkozhatnak a díjazottakkal, és vendégeink is videóüzenetben szólnak Önökhöz. A kultúrműsort is a régebbi Napok műsoraiból állítottuk össze. A Csemadok Országos Elnöksége döntésének értelmében most tizenhárman vehetik át a díjakat.

- A DÍJAZOTTAK -

Csemadok Életmű Díj

Kantár Éva (Szímő)

1950-ben született Szímőn. Óvodába és alapiskolába szülőfalujába járt, majd az érsekújvári gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1968-ban másodikos középiskolásként részt vett a Magyar Ifjúsági Szövetség megalapításában. Táborozásokat, ifjúsági találkozókat szervezett az itt élő fiataloknak. Miután férjhez ment, két gyermeket nevelt fel és megszerezte a nevelő-pedagógusi képesítést. Pedagógiai tevékenységének ideje alatt létrehozta az Almácska gyermek-folklórcsoportot. Legnagyobb sikerüket az István, a király oratóriumjátékkal érték el, amellyel még Magyarországon is felléptek. Hat alkalommal valósította meg az óvodás és iskolás gyerekek számára az Égig érő fa mesemondó versenyt.

A kultúra, főleg az irodalom és a zene szeretetét már gyermekkorában magába szívta, amikor elkezdett zenét tanulni és harmonikázni az iskolai rendezvényeken. A Csemadok munkájába már ekkor belekóstolt. 13 évesen szervezett egy zenekart, amelynek harmonikása, majd a színjátszó csoport tagja, később pedig az éneklőcsoport megalapítója volt. 1984 óta hűségesen vezeti a helyi Rozmaring Népdalkört. 1987-től pedig a Csemadok Szímői Alapszervezetének elnöke. 2003-tól a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának tagja, és az utolsó tisztújítás óta az elnöki tisztséget is ő tölti be.

A rendszerváltás idején, mint a nemzet napszámosa, szükségét érezte annak, hogy részt vegyen a politikában. Tagja volt a Független Magyar Kezdeményezés alakuló csoportjának. Később az Együttélés elnöke és az MKP elnöke lett. Az iskolai oktatásban eltöltött 35 év alatt 12 éven keresztül a szímői magyar iskola iskolatanácsának volt az elnöke. 1984-től rendezője a Vág-Menti Találkozónak, melynek évente más-más témát adnak. 2003-tól fia, Kantár Csaba a fiatalon elhunyt költő-író emlékére évente Ifjúsági Találkozót rendeznek az általa alakított Levédia körrel közösen és a fiatal íróknak, alkotóknak, tehetségeknek átadják a Kantár Csaba Ifjúsági Irodalmi és Közéleti Díjat.

Kantár Éva kezdeményezésére Szímő község főterén számos kopjafát állítottak: 1998-ban a Honfoglalás emlékére, 2000-ben Millenniumi Haranglábat, 2010-ben

Összetartozás emlékoszlopát a trianoni évfordulóra, 2011-ben rovásírásos táblát Jedlik Ányos felirattal, 2014-ben a Kitelepítettek emlékoszlopát.

1999-ben emléktáblát helyeztek el a Csemadok fennállásának 50. évfordulója tiszteletére.

A kopjafáknál rendszeresen tartanak megemlékezéseket, koszorúzásokat az iskolával, a cserkészekkel és az MKP-val közösen pl. március 15-én, április 12-én a Kitelepítettek emléknapján, június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából, Szent István ünnepén, az Aradi vértanúk emléknapján és október 23-án, a magyar forradalom hőseinek tiszteletére.

2009 óta működik a gyermek-citerások csoportja, akikkel azóta minden évben részt vesznek a Csemadok Művelődési intézete által szervezett népzenei továbbképzésen és több alkalommal képviselték Felvidéket a KULTIVÁL /Kárpát-medencei Ifjúsági Kulturális Fesztiválon – Lendván, Kolozsáron, Szabadkán, Székelyudvarhelyen, valamint a Kecskeméti Folklórfesztiválon és a Palóctalálkozón. A Rozmaring Éneklőcsoporttal együttműködő citeraegyüttes több versenynek volt sikeres résztvevője és számos ezüst- és aranyminősítést kaptak /Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, Bíborpiros Szép Rózsa országos népzenei verseny/, az egri Ködellik a Mátra fesztiválon pedig 2018-ban elnyerték a KÓTA legmagasabb értékelését, az Aranypáva Nagydíjat.

Kantár Éva Jedlik Ányos hagyaték őrzőjének és ápolójának tartja magát. Viszi tovább a Csemadok fáklyáját családjáért, embertársaiért és a gyerekekért.

Petro Lajos (Vilke)

1948. március 15-én született Losoncon. Az alapiskola elvégzése után a szepsi MMK tanulója lett, ahol 1966-ban lépett be a Csemadokba, amikor az akkori Bódva táncegyüttesbe fiú táncosokat kerestek. Középiskolája elvégzése után vilkei lakosként 1967-ben a Csemadok évzáró tagsági gyűlésén vezetőségi tagnak választották, és a titkári feladatokat bízták rá. 1958 – tól kezdődően Vilke lett a Csemadok-napok helyszíne aratási ünnepségekkel egybekötve. Azóta folyamatosan megrendezésre kerül Vilkén a Csemadok járási fesztiválja, sokáig Járási Dal – és Táncünnepély címmel, majd azt követően Ipoly Menti Művészeti Fesztivál név alatt. Mivel a Csemadok munkában mindig az élen járt, az akkori Csemadok járási titkárság dolgozói Koncz Béla és Csák István felajánlották, hogy legyen a Csemadok járási dolgozója - instruktora. Ezt a felkérést elfogadta, és 1974. január 1-ig töltötte be ezt a munkakört. Ezalatt az idő alatt megismerkedett a Csemadok járási tagjaival, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakított ki.  1975-ben a Csemadok Vilkei Alapszervezetének elnöke elhunyt, a helyi pártszervezet megbízta a szervezet elnöki tisztségének a betöltésével. Több mint 20 évig volt elnök. Feladatát legjobb tudása szerint igyekezett ellátni. 1992-ben a járási konferencián Sáfi Béla elnök után megválasztották a járási bizottság elnökének , amit egy választási időszakban töltött be. 1976-ban a Csemadok járási konferenciáján beválasztották a Csemadok Losonci Járási Bizottságába, melynek azóta is tagja (ma  a Csemadok Nógrádi Területi Választmány a neve). 1982-ben első alkalommal vett részt a Csemadok Országos Közgyűlésén Pozsonyban, és még ezt követően 3 alkalommal volt tagja a losonci küldöttségnek. Községükben gazdag kulturális élet folyt, nagyszámú érdeklődés mellett gyakran szerveztek író-olvasó találkozókat, fogadták a járási táncdalfesztivál énekeseit, zenekarait, előadásokat szerveztek, a környékbeli Csemadok szervezetekkel irodalmi vetélkedőket szerveztek. A Csemadok megalakulásának 35. évfordulója alkalmából nagy érdeklődés mellett fényképkiállítást rendeztek, melyre sikerült összegyűjteni 35 év fényképanyagát tagjaiktól, ismerősöktől. Az anyagot fokozatosan bővítették melyet a Csemadok megalakulása 70. évfordulóján, immár digitalizált formában ismét bemutattak és a Csemadok tagok is kézhez vehették DVD formátumban.

Járási konferenciák alkalmával többször kapott kitüntetést, 1986-ban megkapta a Csemadok Központi Bizottság arany plakettjét.

Ezt írja: "Szlovákia megalakulását követően községünkben is a kisebb társadalmi szerveződések fokozatosan megszűntek, ezt az időszakot csak a Csemadok szervezet élte túl. Munkánkat megnehezítette, hogy a kultúrház állapot leromlott, így legfőképp csak a szabadtéri rendezvényekre tudtunk összpontosítani.

Jelenleg községünk Csemadok szervezetének vezetősége megújult, csupa fiatalokból áll, akiknek felkérésére még valamennyi ideig, amíg egészségem megengedi segíteni szeretnék, hogy szervezői tapasztalataimat átadhassam".

Suba Anna (Vágtornóc)

Suba Anna 1944. december 25-én született Ebeden. Alapiskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a felső tagozaton Párkányban fejezte be. Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola elvégzése után egy évig Szímőn tanított, majd tanulmányait a Nyitrai Tanítóképző Főiskolán folytatta.

Magyar-orosz szakos pedagógusként 1966. szeptember 1-től Sókszelőcén kezdett tanítani.

1988-ban az iskola igazgatója lett, majd 2004-es nyugdíjba menetele előtt még egy időszakban betöltötte az iskola igazgató-helyettesi posztját is. 1984-ben pedagógiai doktori címet szerzett.

Működési helyén aktívan bekapcsolódott a szabadidős tevékenységbe. Diákjait bekapcsolta a különböző versenyekbe, vetélkedőkbe. A jeles évfordulók megünnepléséhez irodalmi színpadi összeállításokat készített az iskola diákjainak a közreműködésével és különböző alkalmi műsorokat valósított meg a felnőttek bevonásával.

A Csemadok alapszervezet vezetőjeként főleg az irodalomnépszerűsítő és a történelmi-honismereti rendezvények, író-olvasó találkozók, vetélkedők, kirándulások előkészítésében, megvalósításában vállalt hosszú évtizedeken keresztül aktív szerepet.

Az iskolában a gyerekekkel több színdarabnak, a Csemadok keretében pedig a felnőttekkel sok-sok esztrádműsornak volt a betanítója.

A kilencvenes évek közepén az SZMPSZ Galánta-Vágsellyei Járási bizottságának elnökeként aktívan bekapcsolódott a nyári egyetemek elindításába, valamint fontos szerepet vállalt a magyar iskolák megmentéséért folytatott küzdelemben.

Jelentős szerepe van abban, hogy településének iskolája felvehette jeles szülöttjének, egykori pedagógusának, Osztényi Leándernek a nevét.

A Csemadok Tornóci Alapszervezet vezetőjeként, majd elnökeként fontos szerepet töltött be lakóhelye társadalmi és közművelődési életében, ahol sikeresen folytatta a Csemadok keretében Sókszelőcén elkezdett tevékenységet.

Több évtizede aktív tagja a Csemadok Galántai Területi Választmánya elnökségének.

Fontos szerepet töltött be főleg a művelődési rendezvények, vetélkedők, versenyek előkészítésében és sikeres megvalósításában.

Aktív segítségére, támogatására mindig számíthattunk a különböző régiónkban megvalósuló nemzetközi, országos, regionális, és járási rendezvények megvalósításában.

Lehetőségeiből kiindulva rendszeresen látogatja az egyes alapszervezetek évzáró taggyűléseit, a jeles történelmi évfordulók alkalmából megvalósuló különböző rendezvényeit.

Szcsuka Edit (Hosszúszó)

1986-tól tagja a Csemadok Hosszúszói Alapszervezetének. Az elnöki tisztséget 1988-tól tölti be. Nagy kedvvel és szívvel végzi az elnöki munkát.

Az elmúlt 32 évben számos olyan rendezvény megszervezése fűződik nevéhez, amelyet a mindenkori vezetőséggel együtt valósítottak meg. A falu kulturális életének fellendítését és a szlovák tannyelvű iskola mellett a magyar tannyelvű osztály újra nyitását tűzte ki célul. Volt jól működő énekkar a faluban, amelynek tagjai felnőttek voltak, 1988-ban vezetésével, és az akkori polgármester, Kankula Éva támogatásával leánykart alakítottak Pántlika néven. A községi rendezvényeken, a környékbeli településeken és Magyarországon mutatkoztak be dalaikkal, táncaikkal. A felnőtt népdalkórus tagjaitól megtanulta a helyi és környékbeli népdalokat, amiket átadott a fiataloknak. Az akkori fiatal leányok ma már a Bíborka asszonykórus lelkes tagjai, akik továbbviszik hagyományainkat.

Sok minden fűződik az elnök asszony nevéhez, pl. a községi könyvtár könyvállomány felújítása, a népdalkörnek és a táncosoknak pedig pályázati úton sikerült fellépőruházatot biztosítani. Hagyományőrző napokat, műsorokat szervezett és részt vettek a versenyeken, báli megnyitókon, falunapokon és egyéb rendezvényeken.

1996-ban ismét megnyitották a magyar tannyelvű osztályt, amely huszonkét esztendeig szünetelt. A magyar tannyelvű osztály azóta is működik. Ez nagyban köszönhető a Csemadok akkori járási vezetőségének és az akkori polgármesternek, Kankula Évának, akik támogatták e kezdeményezést.

A község által megvásárolt épületben tájházat rendeztek be, amelynek fő szervezője volt. Összegyűjtötte a községben fellelhető értékes parasztbútorokat, berendezési, használati tárgyakat, kézműves alkotásokat. A munkába bekapcsolódtak a helyi nyugdíjasok, akik értékes tanácsokat és konkrét segítséget nyújtottak neki.

 Az 1988 óta nagyon sok kulturális rendezvény elindítója és szervezője volt, ilyen pl. a Március 15-i megemlékezés, anyák napi, gyermeknapi ünnepségek, nyugdíjas napi műsorok, Mikulás estek, karácsonyi műsorok, nyári táborok, amelyeket rendszeresen szervezett a vezetőséggel közösen.

Könyvbemutatók, karácsonyi könyvvásárok, divatbemutatók, egészségügyi előadások, budapesti színházlátogatások szervezését is vállalta. Rendszeresen vezette és vezeti a község által szervezett kulturális rendezvényeket.

A község krónikáját 1996 óta vezeti, ez számára örömet szerez, hiszen minden rendezvényen jelen van.

Az elnök asszony kiválóan együttműködik a Csemadok Területi Választmányával és a község önkormányzatával és polgármesterével. Az Önkormányzattal közösen szervez rendezvényeket. Az elnök Asszony 20 év óta minden járási és kerületi szavaló versenyen részt vesz, valamint a Bíborpiros szép rózsa versenyre is készít fel diákokat, kicsiket és nagyokat is. Nagy érdemei vannak a magyar kultúra megmaradásában, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában.

„Magyarságom nem választás, nem szerencse. Magyarságom tény, így születtem. Ez a születés meghatározza egész életemet. A kisebbségi létben élő magyarnak sok dolga van. Ez a tény komoly feladatot rótt rám. Elkötelezetté tett. Nem siránkozom az elmúlt száz év eseményein, már nem keresem a miérteket, de foggal-körömmel küzdök a megmaradásért. Magyar gyermekeket magyar nyelven oktatok, nevelek. Arra neveltem saját és mások gyerekeit is, hogy magyar anyanyelvünk minden körülmények között vállalható, és szent kötelességünk legjobb tudásunk szerint őrizni, védelmezni, átadni nemzedékről nemzedékre” - írta.

Csemadok Közművelődési Díj

Gaál Ildikó (Losonc)

1976-tól a losonci Pedagógiai Szakközépiskola matematika-zene szakos tanára. Iskolájában évekig vezette az énekkart és az éneklőcsoportot, a tehetséges diákokkal egyénileg is foglalkozott. Diákjai és az éneklőcsoport rendszeresen részt vettek az országos népdalversenyeken, kórusfesztiválokon – mindenütt sikeresen szerepeltek. Gaál Ildikó 20 éve vezeti a losonci Csemadok-alapszervezet mellett működő Serly női kamarakórust, amellyel 2004 óta, a zenei világnap alkalmából a kórustagokkal évente megszervezi a Zengjen a dal kórustalálkozót.

 Győri Béla (Nemeshodos) 

Mintegy öt évtizede tevékenykedik a Csemadokban. Nemcsak ötleteivel gazdagította a helyi közösség munkáját - a megvalósításból is bőven kivette részét: tagja volt a néptánccsoportnak, az énekkarnak, később a citerazenekart erősítette. 1999-től máig ő a helyi Csemadok-szervezet elnöke. Azóta is fáradhatatlanul dolgozik: ha kell, a színjátszó csoportban remekel, muzsikál az újjáalakult citerazenekarban, vagy énekel a Gyöngyharmat éneklőcsoportban, és neki köszönhetően Hodosban újra feléledt a dőrejárás hagyománya. „A magyar közösség szolgálata és a magyar kultúra éltetése“ - egész röviden így foglalhatjuk össze Győri Béla tevékenységét.

Lőrincz Sarolta Aranka (Ipolybalog)

Lőrincz Sarolta Aranka nyugdíjba vonulásáig óvodapedagógusként dolgozott. 1970-től tagja a Csemadok helyi szervezetének. Szívéhez mindig közel állt a népművészet, fontosnak tartotta a hagyományok továbbadását - ezt bizonyítják első színpadi munkái is: a Kiszehajtás és a Fonó c. összeállítások. 2005-ben Bukréta néven újjáalakította a folklórcsoportot. Emellett szakított időt szülőfaluja népszokásainak összegyűjtésére is, a kiadvány Adventtől adventig címen jelent meg. Ezt követően látott napvilágot 2. világháborús témájú, személyes történeteken alapuló gyűjtése, valamint az 1938-as események történetei. Lőrincz Sarolta Arankának eddig nyolc kötete jelent meg, írásait, verseit, meséit a Muskátli c. elektronikus gyermekfolyóirat közli folyamatosan, de publikál a Remény c. katolikus hetilapban is.

Morovics Ibolya (Alsószeli)

Morovics Ibolya élete legmeghatározóbb időszakának a galántai gimnáziumban töltött négy évet tartja. 1980-ban magyar-szlovák szakos tanárként került a felsőszeli alapiskolába, azóta is ott tanít. Szívügye a tehetséges tanulókkal való munka. Évekig vezette az iskola irodalmi színpadát, és az általa felkészített diákok országos és nemzetközi szintű anyanyelvi, illetve irodalmi versenyeken szerepeltek eredményesen. Emellett a kulturális szervezetben is aktív: több mint 3 évtizede tagja az Alsószeli Magyar Dalkörnek, sokáig volt a Csemadok vezetőségi tagja, egy ideig elnöke is. Morovics Ibolya hitvallása: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!“ Reméli, hogy keze alatt jónéhány csiszolatlan gyémánt alakult kristállyá!

Nagy Géza (Csicsó)

Nagy Géza fafaragó amatőr képzőművészként szűkebb pátriája felemelkedéséért is sokat tesz. Jelentős hagyományőrző tevékenysége, az eredmények közül néhány: kezdeményezésére a községben tájházat rendeztek be, megmentették az enyészettől az üresen maradt Zichy-kastélyt, és emlékszobát alakítottak ki az egykori kántortanító, Gáspár Sámuel emlékére. Nagy Géza fafaragónak több mint 250 alkotása díszíti öt ország tereit és épületeit. Sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy Csicsói füzet címen verseskötete is megjelent.

Radosicky Györgyi (Ógyalla)

Minden csapat ott működik igazán jól, ahol akadnak fáradhatatlan „húzóemberek” – nos, ilyen Radosicky Györgyi is – neki köszönhetően az Ógyallai Csemadok Alapszervezet a komáromi járás egyik legtevékenyebb közössége. Radosicky Györgyi nevéhez fűződik a helyi alapszervezet újjáalakítása. Napjainkban nem kis teljesítménynek számít, hogy elnöksége alatt a közösség saját épületet kapott, amit teljesen fel is újítottak, a kiállítóteremben pedig helytörténeti tárlatot rendeztek be. Az ógyallai magyar közösség meghatározó személyisége Radosicky Györgyi.

Gyurcsó István-díj

Horňák István (Éberhard)

A nyitrai pedagógiai karon magyar-szlovák szakos tanári diplomát szerzett. Később ugyanitt doktorált, de nem lett pedagógus. Helyette a Csemadok Központi Bizottságának apparátusában kezdte meg kultúraszervezői pályafutását. Előbb nyelvi, majd klubmozgalmi szakreferensként, később a szervezési osztály instruktoraként, a pozsonyi városi bizottság titkáraként és a művelődési osztály vezetőjeként, legutóbb pedig a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság titkáraként járta be a közművelődés szinte minden területét érintve a hivatásos alkalmazottak pályáját - hivatásos státusza 1994-ben szűnt meg a Csemadokban. Ezzel párhuzamosan azonban Hornyák Istvánnak úgynevezett mozgalmi élete is volt: a Csemadokba 15 évesen, kassai diákként lépett be. A családalapítás után Éberhardra költözve már az ottani helyi szervezet vezetőségében végezte-végzi a csemadokosok munkáját.

Molnár Zsuzsanna (Dunaszerdahely)

1975 óta dolgozik a Csemadok kötelékében. Kezdetben gazdasági és adminisztratív munkát látott el, később a kulturális tevékenységből is kivette részét: tagja lett a színjátszó csoportnak, a Bartók Béla Vegyeskarnak, az esztrádcsoportnak, majd a dunaszerdahelyi Csemadok alapszervezet vezetőségének is. Emellett dolgozott a Gyurcsó István Alapítványnál, részt vett a Csemart munkájában. Ugyancsak szerepet vállalt a Csemadok Művelődési Intézetének indulásában és működésében. 2013-tól annak jogutódjában, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetben folytatta munkáját. Molnár Zsuzsannával az országos seregszemléken, fesztiválokon is találkozhattunk, ahol gazdasági-szervezési feladatokat vállalt. Bár már nyugdíjba vonult, vezetőségi tagként továbbra is jelen van a dunaszerdahelyi alapszervezet életében.

Fábry Zoltán-díj

Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti)

A nagy példakép, Kölcsey Ferenc szűkebb pátriájában született és élte le életének eddigi közel 80 esztendejét. A kiemelkedő reformkori személyiség  politikai, közéleti és irodalmi tevékenysége óriási hatással volt díjazottunk életútjának alakulására. Pedagógusként, később újságíróként mindvégig az összmagyarságban gondolkodva ténykedett. Művelődésszervezőként immár három évtizede dolgozik, s ennek során sikerült gyümölcsöző kapcsolatokat kiépítenie a Felvidék magyarságával, annak képviselőivel, akikkel közösen keresik a lehetőségeket és munkálkodnak összetartozásunk tudatának ápolásában, továbbépítésében.

Muzsnay Árpád az EMKE - az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosaként tevékenykedik napjainkban. Többször járt már Szlovákiában, és megtiszteltetésnek veszi, hogy ezúttal díjazottként kapott meghívást. Ha személyesen nem is, de lélekben mindenképpen itt volt velünk!