Esterházy János emlékezete

Paulisz Boldizsár és a krakkói érsek, Marek Jedraszewski részesült idén a Rákóczi Szövetség által alapított Esterházy János-díjban a március 20-i átadón a budapesti ünnepségen. A díjat 1991 óta ítéli oda a Szövetség azoknak a kiemelkedő személyiségeknek, akik a Felvidéken példaértékű munkát végeznek. Az idei díjazottak a mártír politikus Esterházy János szellemiségének, eszméinek megőrzéséért különösen sokat tesznek.

A díjátadó ünnepségen számos politikus, közéleti személyiség vett részt és mondott beszédet. Először Kövér László házelnök, aki Esterházy lengyel-magyar származásából kiindulva a két nép közti sorsközösségre emlékeztetett. Esterházy János személye példa a 21 században is, hiszen a gróf a keresztény, demokrata és magyar értékek mellett akkor is kitartott, amikor ezek miatt mártírhalált kellett halnia. A János evangélium sorait idézte: Esterházy útja krisztusi, aki azért született, hogy bizonyosságot tegyen az igazságról.

Németh Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke is a lengyel és magyar nép közti szövetségről beszélt. Emlékeztetett, Esterházy János az 1940-es katyni szovjet mészárlás miatt elsőként emelt hangot az igazság mellett. Majd Németh a visegrádi országokkal való közös célokat hangsúlyozta. Azokat a célokat, melyek Esterházy szellemiségét megtartva egy erős és szabad Közép-Európát eredményeznek. Egy olyan térséget, ahol a szlovákokkal a lengyelekhez hasonlóan testvéri kapcsolatot építhetünk ki, ahogy amellett Esterházy is elköteleződött. Személyének rehabilitálása segíthetne a testvéri szövetség létrejöttében.

Marek Jedraszewski életútját Erdő Péter bíboros idézte fel. Kiemelte, hogy a poznani születésű érsek előtt kiváló példaképek álltak, ő pedig a nyomukban jár. Nem csak II. János Pál pápa személyére kell gondolnunk, hanem arra, hogy a lengyel papság a huszadik század legnehezebb éveiben is hű maradt a krisztusi igazsághoz. A krakkói érsek fő tevékenységét az ifjúsági pasztorizáció területén fejtette ki, de tevékenykedett a katolikus sajtó területén is, és tanított is. A bíboros által elmondottakhoz kapcsolódott Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, aki laudációjában hangsúlyozta, az érsek úr papi munkásságában mindig az igazság és a szeretet pártján áll, s figyelmeztet, hogy az egyháznak ma is határozottan kell arról beszélni, mi a jó és mi a rossz.  Molnár szerint azzal, hogy ő celebrálta Esterházy újratemetését Alsóbodokon, kifejezte, hogy meghallotta a szlovákiai magyarság sóhaját. Jedraszewski köszönő szavaiban is a krisztusi igazság fontosságát hangsúlyozta, és a „családi Európa” képét idézte fel Milosz szavaival. Valamint Esterházy szerepét a történelemben egy bibliai képpel szemléltette, hiszen ő mag, melynek el kell halnia, hogy szárba szökjön a növény és teremjen.

Paulisz Boldizsárt, iskola alapítót, Esterházy kegyhelyének létrehozóját Budai László laudálta. Reményik Sándor sorait idézve megállapította, talán senki nem beszélhet olyan hitelességgel a templom és iskola szerepéről, mint Paulisz, aki mindkettő építésében részt vett; aki „álmodott, tervezett és saját erejéből megvalósította azt”. Budai végvári vitézhez hasonlította Pauliszt, aki krisztusi hittel és hazaszeretettel van felfegyverkezve, „jövőt építő, rendkívüli ember”. Paulisz mindazoknak mondott köszönetet – többször hangsúlyozva, hogy a sor estig folytatható lenne -, akik vele vállvetve munkálkodtak, segítették, bíztatták.

Az ünnepségen Esterházy János lánya is részt vett, aki köszönetet mondott mindazoknak a magyaroknak, akik a keresztény értékeket védelmezik.

Az ünnepségen részt vett Boros Péter volt miniszterelnök, a Rákóczi Szövetség részéről Halzl József és Csáky Csongor, Martényi Árpád az Esterházy Emlékbizottság elnöke, Bárdos Gyula a Csemadok elnöke, az Menyhárt József az MKP elnöke és más vezetőségi tagjai is, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Körmendy Adrienne krakkói főkonzul.

Bedi Kata