2021. március 8-án, életének 74. évében elhunyt Rostás László.
Rostás László 1947. november 26-án, a Most melletti Trebusicén született, deportált szülők első gyermekeként.
Kétéves korában tért vissza a család Nagymegyerre, Rostás László itt végezte iskoláit is. A gimnáziumi tanulmányokat követően az ipari felépítményi iskola gépészeti szakán végzett.
Nyugdíjazásáig túlnyomórészt építésvezetőként dolgozott, ebből 25 évet a csilizradványi szövetkezetben. Családot 1972-ben alapított, feleségével, Irénnel két gyermekük született. A város és a magyarság életéből a rendszerváltás után tevékenyen kivette részét, többek közt négy választási időszakon keresztül a helyi képviselőtestület tagja volt.
Az 1989-es események kapcsán alapító tagja volt az Együttélés politikai mozgalomnak, melynek később nagymegyeri szervezeti elnöke, valamint a járási szervezet alelnöke lett. A kilencvenes években a Magyar Koalíció Pártjának járási elnökségi tagja volt. Ez időszak alatt egyik alapítója volt a Nagymegyer és Vidéke Polgári Társulásnak, mint a Rákóczi Szövetség egyik felvidéki szervezetének. Ennek haláláig elnöke volt.
Állandó feladatának tartotta felhívni a figyelmet az anyanyelvi nevelés fontosságára,
Az 1980-as évektől a Csemadok helyi szervezetének vezetőségi tagja, ebből 25 évig a szervezet alelnöke, a szervezés és megvalósítás cselekvő résztvevője. Emléktáblák, szobrok, kopjafák elkészítését támogatta. 2000 után tevékeny szervezője volt a Nagymegyeri Csemadok szervezet Kárpát-medencei nyári kirándulásainak.
Munkájáért a „Csallóköz Kultúrájáért” díjat és 2019-ben az „Ex Libris” díjat, illetve 2020 augusztusában a polgármesteri díjat vehette át.
Győrffy István azt mondta, „A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése.” Aki ismerte Rostás Lászlót, pontosan tudja, hogy számára a magyarság szív és lélek kérdése volt!
Emlékét megőrizzük