Elhunyt Gágyor József

Meghalt Gágyor József. Mit lehet ilyenkor tenni, írni. Amikor a gondolatok helyett az emlékek nagy összevisszaságban vonulnak fel előtted, ha nyitott szemmel, ha csukott szemmel próbálod meg rendbe rakni azokat. Eszedbe jut az a nagyszerű csapat, amelyet a 68-as események kovácsoltak össze, s amely háttérbe szorítottan is megtalálta az elvégzésre váró munkát. Megtalálta olyannyira, hogy a hetvenes évek elejére a Csemadok Galántai Járási Bizottságának volt a legjobb Néprajzi Szakbizottsága. Tagjai egy csomó fiatalt szerveztek maguk mellé, fertőztek meg munkaszeretettel, elkötelezettséggel, elhitetve mindegyikkel, hogy tenni kell, menni kell, mert az a megmaradás záloga. Ennek a csapatnak az egyik meghatározó embere Te voltál, a másik Mórocz Károly. Mi sem volt tehát annál természetesebb, minthogy 2014-ben, amikor a Csemadok Országos Elnöksége úgy döntött, Életmű Díjjal ismeri el munkádat, méltatónak Mórocz Tanár Urat kértük fel. Akkori méltatód már itt hagyott bennünket. Megelőzött Téged. De az a méltatás akkor, az nagyon emberi volt. Ugye nem haragszol, nem fogtok haragudni, ha most – ahol szükséges – múlt időbe rakva a mondatokat, megismételve a tizennégyes beszédet, azzal búcsúzik Tőled a Csemadok nagy családja.

2014, Csemadok Élletmű Díj. Gágyor József és Bárdos Gyula

Néptanító, tanár, tudós, helytörténész, költő, vagy családapa?

Ki és mikor tudná ezt pontosan megválaszolni? Ez is – az is: minden egy személyben. Ember a javából, akit szerettünk, becsültünk, talán egy kicsit irigyeltünk is. Ki tudná mindazt, amit ő eddig véghezvitt, megszervezett, megteremtett – végigcsinálni?

Jó nyolcvan (1941) esztendeje az „Ipó” közelében, Ipolynyéken – március 15-én születtél – mihelyt megnyílt a magyar iskola – a „kerekecske, gombocska” tenyeresdik után. Hová megy a nyulacska? … – Hát a magyar suliba! – lehetett a természetes válasz!

Nyék után az ipolysági gimnáziumban csipegetted mindenfelé tudományok alapjait,

„Jó volt biz’ a kisfiúcska

Ne csípd meg őt,

Vakvarjúcska, ”

– Hess, hess, hess! – s felröppentél Pozsonyba a Felsőfokú Pedagógiai Iskolába, ahol 1960-ban magyar – szlovák szakon általános iskolai tanári oklevelet szereztél.

Ezután következett mindmáig tartó mátyusföldi tevékenységed: 9 évi tanítás a Tallósi Általános Iskolában, 3 év a Diószegi Alapiskolában, igazgatóhelyettesként, majd visszakerültél Tallósra az Esterházy Kastélyba, ahol 1972-1992 között a Kisegítő Iskola igazgatója, majd 1992-től 2003-ig a Hidaskürti Alapiskola igazgatója és nyugdíjba vonulásod után egy évig tanítója voltál. A következő évben még egy évig tanítottál a Diószegi Gépészeti Magánszakközépiskolában, majd 3 évig a Tallósi Alapiskolában.

Szép, hosszú pálya! Hát még a tartalma!

Gágyor József a palócföldi Ipolynyékről indult, a Duna melléki Ipolyságon érett felnőtté, Pozsonyban, a koronázó városban, Ág Tibor szülővárosában szerezte meg tanári diplomáját, ahonnan a Mátyusnyék szomszédságában, a Feketevíz és a Kis-Duna közt leledző Tallóson találta meg a „törzsökös” működési helyét, lakója, továbbfejlesztője lett annak az Esterházy-kastélynak, melyben Mária Terézia két évszázaddal korábban megalapította az első árvaházat a honvédő harcokban elhunyt hősök gyermekei számára.

Tallóson talált rá élete párjára, akivel türelmesen, nagy odaadással felneveltek három leány- és egy fiúgyereket, mondogatták nekik: Csicsíja babuska…, Tapsi baba, tapsi; lovagoltatták, hintáztatták őket:

Hinta-palinta,

Régi dunna, kis katona,

ugorj a Dunába.

Anyu énekelte a dalokat, apu lejegyezte a dallamukat, mert a kottaírást is megtanulta, mikor fiatal korában focizás közben lábtörést szenvedett – „begipszelt lábbal tanultam meg a kottaolvasást, mely rengeteget segített gyűjtőmunkám során” – vallotta Gágyor József.

Előbb-utóbb fel kell tennünk a kérdést: Ki is volt voltaképpen Gágyor József?

Olyan ember, aki még a bajból is erényt tudott kovácsolni, aki nem sajnálta a fáradságot újabb és újabb ismeretek gyűjtésére – legyen volt az játék, mondóka, mese vagy tájszó. Összegyűjtötte, hogy továbbadja, megőrizze saját maga, családja, tanítványai, a vidék népe – nemzete s a világ számára.

Mindezt – a néprajzi- és nyelvjárásgyűjtő tevékenységét, melyre méltán felfigyelt a hazai, a magyarországi s külhoni szakmai közönség is – különböző díjak, elismerő kitüntetések bizonyítják.

Azt a sokrétű munkát, melyet Gágyor József végzett, mintegy betetőzik, szinte minden lehetséges témát felölelő helytörténeti dolgozatai: a tallósi iskola története, a földműves szövetkezet, a tűzoltóság, a Csemadok, az önkormányzat, a kastély stb. története.

Figyelemre méltó – „Még a lélek is reszket az emberben” – a kitelepítésekről írt műve… Saját bevallása szerint legbüszkébb a Tallósi szótár című gyűjteményére, mely 7 000 szócikket tartalmaz – pedig „csak” a Tallóson és környékén, a Galántai járáshoz tartozó magyar községek szóhasználatát mutatta be… Persze a vele készített interjúban Gágyorosan hozzáfűzte: még nagyon sok felgyűjtendő szólásunk van. Igaza volt: gyűjtögette őket sokáig, hosszú-hosszú évekig. Mi, ittmaradottak segítsünk azzal , hogy  örökségét őrizzük és becsüljük meg sok-sok generáción keresztül.

Örülünk, hogy itt, a Mátyusföldön vetette meg a lábát, küldetése a tallósi Esterházy-kastély lakójává tette, úgy járt, mint Mikes Kelemen Rodostóval: „Úgy megszerettem Rodostót, hogy nem felejthetem Zágont” vagyis Gágyor József úgy megszerette Tallóst, hogy nem felejthette el Ipolynyéket. Így hát a mienk lett: tallósiaké, mátyusföldieké és mindazoké, akik olvasták, olvasni fogják és követik példáját.

2011-ben Patria Díjat kapott Udvardon

Könyvét dedikálja Tallóson, a Csemadok évzárón

Az életének 82. évében elhunyt Gágyor József temetése 2022. december 7-én, szerdán 14 órakor lesz a tallósi temetőben.

Emlékét megőrizzük.