Életének 87. évében elhunyt Dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Dr. Halzl József Győrben született 1933. december 19-én. Apai ága a felvidéki Szencről, anyai ága a burgenlandi Sopronkeresztúrról származik. Iskoláit Ácson, Pannonhalmán, Hatvanban és Budapesten végezte. A budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnök oklevelet. Később ugyanezen az egyetemen doktorált.

Az 1956-os forradalom idején ötödéves műegyetemi hallgatóként az események részeseként naplót írt, amelyet a rendszerváltozás után megjelentetett.

Szakmai munkája az energetikához kötötte, a rendszerváltozás előtt az EGI (Energiakutató Intézet) munkatársaként hőerőművekhez kapcsolódó kutatásokon dolgozott.

1991 és 1994 között a Magyar Villamosművek vezérigazgatójaként irányította az ország legnagyobb vállalatát. A rendszerváltozás idején aktívan bekapcsolódott a Magyar Demokrata Fórum munkájába, egy ideig a párt igazgatójaként is dolgozott.

1990-től 2018-ig a Rákóczi Szövetség elnöki tisztségét töltötte be. 2018-ban a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnökévé választották.

Társadalmi tevékenységének a Rákóczi Szövetség mellett, része volt az 1980-as évektől a városmajori plébániaközösség ifjúságának szervezése és a hátrányos helyzetű emberek energiafogyasztását segítő Héra Alapítvány vezetése.

Életében meghatározó szerepet töltött be a komolyzene, ő maga is magas szinten zongorázott.

Fontosabb díjai:

Segner János András-díj

MVM Emlékérem (1999)

Esterházy-emlékérem (2000)

Széchenyi Társaság Emlékérme (2009)

Magyar Örökség díj (2010)

Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje polgári tagozatának kitüntetése (2011)

Szent István-díj (Esztergom) (2013)

Magyar Érdemrend Középkeresztje csillaggal (2016)

Szent Márton-díj (2017)

Pro Urbe Budapest-díj (2018)

Magyar Fiatalokért Díj (2018)

Bethlen Gábor Díj (2019)

A Csemadok Országos Elnöksége mély megrendüléssel fogadta a hírt, hogy életének 87. évében meghalt dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Halálával a felvidéki, de a többi utódállamban élő magyarok igaz barátja, segítője távozott közülünk, akivel számtalan esetben elemeztük a szlovákiai magyarságot érintő történéseket, kerestük az áldatlan helyzetekből a kivezető utat. A tapasztalt közéleti ember, Halzl József tanácsaira és segítségére mindig számíthattunk. Hiányozni fog. Emlékét megőrizzük.

A Csemadok Országos Elnöksége nevében

Bárdos Gyula, elnök

Halzl József búcsúztatása

Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet!

„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, gondolkodunk, magyarul tanulunk.”

Kányádi Sándor sorai akár mottóként is szolgálhatnak nekünk, akik dr. Halzl József elnök úr életútjának méltatására teszünk most kísérletet. Számára a nemzeti öntudat erősítése, az anyanyelv megőrzése, magyar közösségünk fejlődése – határon innen és túl – életpályájának meghatározó mozgatóeleme volt. Egyenes jelleme, kiváló szervezőmunkája, egyértelmű elkötelezettsége az elmúlt évtizedek során olyan nagyszerű eredményeket teremtett nemcsak itt a Kárpát-medencében, de még a diaszpórában is, amelyekre építeni lehet és kell a következő nemzedékeknek is -- főleg azoknak a fiataloknak, akik az ő számára a nemzet jövőjének biztosítékát jelentették.

A most már több mint három évtizeddel ezelőtt létrejött Rákóczi Szövetség nemzetszolgáló tevékenységének a fókuszában nem véletlenül a külhoni magyar családok anyanyelvi iskolaválasztása áll, hiszen ez az alapja a nemzet megmaradásának.   

Az Elnök urat a kilencvenes évek elején volt szerencsém személyesen megismerni. Azt követően szinte állandó kapcsolatban voltunk. Minden érdekelte, ami a Felvidéken, vagy a mátyusföldi kisvárosban, Szencen és annak környékén történt. A Halzl név már megismerkedésünk előtt is ismerős volt, hiszen a római-katolikus temető északi bejáratánál olvashattuk, mi szenciek ezt a vezetéknevet az egyik síremléken. De nemcsak ott. A közeli Gombáról Csallóközcsütörtök felé tartva, egy régi, faluszéli épület falán is olvasható egy táblán, hogy az egykori iskola építésze Halzl József volt.  Első találkozásaink egyikén tudtuk meg az Elnök úrtól, hogy az építész Halzl József a nagyapja volt. A családi szálak Szenchez kötötték Jóska bátyánkat. Na meg az is, hogy a nagyapa Szencen és a környéken számtalan épületet tervezett és épített fel. Az Elnök úr édesapja Szencen született, a nagyapa pedig az ottani temetőben nyugszik.. Ez mind szóba került azon a – valamikor a kilencvenes évek elején létrejött találkozón is, ahol Jóska bácsi néhányunkkal közölte: családjának a városhoz való kötődése okán Szencért, a szenciekért alapítványt kíván létrehozni.  Az is kiderült, hogy egyfajta kísérletnek szánja, mégpedig egy nagyobb, az egész felvidéki magyarságot szolgáló alapítványi hálózat létrehozása próbájának. Konokul harcolt az elképzelés megvalósításáért. Munkahelyein, a társadalmi és politikai életben szövetségeseket keresett és lelt. Mi hajtotta? Erről így vallott Kondor Katalinnak:

„Az én családi gyökereim a mai Magyarország területén kívüliek. Édesapám Felvidéken, Szencen született, Pozsonyban járt egyetemre, méghozzá egy olyan évfolyamba, amely utolsóként még magyar nyelven fejezhette be jogi tanulmányait. Édesanyám pedig a mai Burgenlandból származik. Az igazi sokk Trianon után két és fél évtizeddel akkor érte a családunkat, amikor 1945-öt követően a rokonságot, köztük nagymamámat a Felvidékről áttelepítették a mai Magyarországra, le, Tolnába, Bátaszékre.  Ennyit az indíttatásomról, így érthető, hogy gyermekkoromtól fogva érzékenyen reagálok a határon túliak sorsára. Aztán amikor a rendszerváltás után fontos beosztásba kerültem, hiszen én lettem a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója, sok emberrel kerültem kapcsolatba, olyanokkal, akikkel meg tudtam értetni, milyen fontos a határon túli magyarsággal törődni. Nekem az a siker, amikor a munka kézzelfogható eredményeit látom. Ha például Szlovákiában egyik évről a másikra -  akár csak egyetlen kisiskolással is -  több gyerek iratkozik be magyar általános iskolába, nekem az hatalmas öröm. Mert ez azt is jelenti, erőfeszítéseink célba érnek“, mondta.

Amikor két évvel ezelőtt, 2018-ban neki ítéltük oda Komáromban, a Tiszti Pavilon dísztermében az első ízben átadott Felvidéki Magyarságért Díjat, akkor is főleg annak örült, hogy a Szenci járás magyar iskoláiba már több mint tíz éve nem írattak be annyi elsőst, mint abban az évben.

Jelentős szerepet vállalt a felvidéki civil társadalom megszervezésében, a támogatásával létrejött város és vidéke célalap hálózat 25 polgári társulást fog össze Pozsonytól egészen Nagykaposig, s mára Rákóczi Hálózat néven nemzetileg kiemelt intézménnyé vált. Az iskolai beiratkozási, majd az óvodai beiratkozási program, valamint a Gólyahír program, mely már az újszülött csecsemőkkel rendelkező családokat fogja össze elsősorban a családok és a fiatalok magyarságának megmaradását segíti elő. A mára Határtalanul nevet viselő államilag finanszírozott diákutaztatási program is a dr. Halzl József által irányított Rákóczi Szövetség kezdeményezéseként indult.

Halzl Józseffel találkozhattunk a Kárpát-medencei történelmi táborokban, vetélkedőkön, iskolai beiratkozásokon, társadalmi és politikai eszmecserék során. Az általa évtizedeken át vezetett Rákóczi Szövetség pedig nemcsak az anyaországban, hanem az utódállamokban, sőt a diaszpórában is küzd ma már nemzetünk jövőjéért.

Nagyon fontosnak tartotta, hogy ne csak a tömbben élő magyarok fiataljaira, hanem a szórványban élőkre is fordítsunk figyelmet. Kiemelten fontos volt számára, hogy az 1993-ban a Felvidéken elindított beiratkozási program kiterjedjen a Kárpátaljára, Erdélyre, a Délvidékre is. Halzl József, mint a Rákóczi Szövetség elnöke a rendszerváltoztatás után egyike volt azon személyiségeknek, akik felismerték, hogy a határon túli magyarok fogyását elsősorban az oktatási rendszer megerősítésével, a magyar iskolák népszerűsítésével lehet megállítani. Kitüntették őt a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, átvehette többek között a Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét.  Megkapta a Magyar Örökség-díjat, a Szent István-díjat, a Pro Minoritate díjat és legutóbb pedig a Magyar Fiatalokért díjat is. Szinte valamennyi méltatás tartalmazza a határon túli magyarság szolgálatát is.

Ismét az Elnök urat idézem. Amikor a kitüntetéseiről faggatták, az újságírók kérdéseire így válaszolt: „Az elismeréseket megköszönöm, de nekem az a siker, amikor a munka kézzelfogható eredményeit látom" - mondta a tőle megszokott szerénységgel.

Most elment. A családjának, mindannyiunknak, akik ismertük, tiszteltük és szerettük - hiányozni fog. Nagyon. Egyenes, gerinces, emberi tartása, lendülete, törődése, konok kitartása. Emlékét megőrizve, munkásságát folytatva köszönjük a Teremtőnek, hogy itt volt köztünk. Nyugodjon békében!

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke