Gyurcsó István Közművelődési-díjasok (2014)

• Turay László

1939. április 9-én születtem Nagykálnán. Gyermekként kellett átélnem a nemzeti megaláztatás és a teljes jogfosztottság poklát. Kortársaimmal együtt az iskola első osztályát is egy év késéssel kezdtük. Kálnán 1949-ben alakult meg a Csemadok helyi szervezete Csertyánszky Mihály és segítőtársai vezetésével. Az anyanyelvi oktatás 1950 őszén indult el. Ekkor került hozzánk a meghurcolt és Árva megyébe száműzött Patassy Elek magyar igazgató-tanító, aki az anyanyelvi oktatáson kívül a Csemadok munkájának is aktív és meghatározó egyénisége volt. Mint a Csemadok aktív tagját 1963 őszén megválasztottak a Csemadok helyi szervezete elnökének, majd 1964-ben a Csemadok járási konferencián a Járási Bizottság Elnöksége tagjának. Így módomban állt nagyobb területen tevékenykedni és megismerkedni a Csemadokban végzett munkának sokszínűségével. Műszaki beállítottságom ellenére 1971. május 1-jével lettem a Csemadok Lévai JB dolgozója. Eredetileg a Csemadok KB-ra kellett volna mennem dolgozni, de mivel Csekai Ernő barátomat politikai okokból menesztették, így a Lévai JB-ot választottam, s lettem az apparátus hivatásos dolgozója. Így kezdtem el szervezni a Járási dal- és táncünnepélyt, s a Zselízi ONF-et. Ennek befejezése után Varga Béla akkori vezető titkár felkért, hogy három hétre menjek Rozsnyóra, jelentkezzek Szőllős Sándornál és legyek segítségére a gombaszögi ünnepség előkészítésében. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a felkérés közel másfél évtizedre szólt. Ugyanis 1971-től 1983-ig minden evben egyik szervezője voltam a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválnak és a Gombaszögi Országos Kulturális Napoknak. Mindig lelkesítőleg hatottak rám Gyurcsó István költő barátom szavai, aki csüggedéskor is tudott lelket önteni az emberekbe. Az ő szervezési tapasztalataiból tanulva szervezhettem sikeresen az irodalmi vetélkedőket, melyeknek járásunkból is több esetben volt díjazottja az országos döntőn. Ugyancsak sikeresen kapcsolódott be a lévai járás a „Tavaszi szél vizet áraszt…” népdalversenybe, ahol énekeseink, hagyományőrző csoportjaink, citerásaink az országos döntőkön is kiváló eredményeket értek el. A lévai járásban népszerűek voltak az író-olvasó találkozók, valamint az irodalmi színpadok fellépései, melyeknek szervezését járásunk területén örömmel végeztem. Az 1968-as események megítélése csak olyan lehetett, amit a hatalom jónak látott. A normalizációs időszakban gyakran előhúzták ellenem azt a vádat, hogy 1968-69-ben a magyarok túlzott követeléséért angazsáltam magam. Az én válaszom erre mindig az volt, hogy az nézőpont kérdése ki mit tart túlzottnak. A dolog oda fajult, hogy 1982-es év végével búcsút kellett vennem a lévai járástól. Így 1983. Január 1-jével a Csemadok Érsekújvári Járási Titkárságára kerültem, mint instruktor. 1989-ben bekövetkezett a rendszerváltás és vele párhuztamosan a rehabilitálásom. 1990-ben levél érkezett a Csemadok KB-ról hogy vegyek részt a Gombaszögi Kulturális Napok szervezésében. Ez megismétlődött 1991-ben és 1992-ben is. 1995-ben részt vettem Gombaszögön Michal Kovác és Göncz Árpád köztársasági elnökök találkozóján, majd 1998-ban, amikor a pénzforrások igen elapadtak, most már nyugdíjas státuszban a Csemadok KB sofőr nélküli gépkocsiját igénybevéve mentem Gombaszöget szervezni.

Így, 75 évesen is a Csemadok Lévai Területi Választmány tagjaként igyekezem segíteni a Csemadok munkáját. Amint visszatekintek a múltra, örülök annak, hogy egyik láncszeme lehettem annak a sokrétű és gazdag tevékenységnek, amit a Csemadok kifejtett.

• Boda Ferenc

Boda Ferenc 1947. február 17-én született Vékén. Házasságkötése óta a Kanyapta menti Buzitán él feleségével. Két nagykorú gyermek édesapja.

Gyermekkora óta jelen volt a kulturális életben. Szavalt, színjátszó csoport tagjaként szerepelt, énekkarban énekelt, szólóénekléssel is próbálkozott, mindenből kivette a részét. Legsikeresebb a színjátszásban és a népművészeti mozgalomban volt. A népfőiskolai mozgalomban is sikereket ért el. Több mint negyven éven át volt a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmány titkára. Több évtizede a Csemadok Buzitai Alapszervezetének elnöke.
Sok rendezvény vált hagyományossá általa a térségben. A Bódva-völgyében, a Kanyapta mentén és a Hernád partján a népművészeti rendezvények sokasága, ének-, néptánc- és gyermekcsoportjaink sikerei, járási, megyei, országos és nemzetközi szinten igazolták tevékenysége irányának helyességét minden területen.
A legfontosabbnak tartott feladata az volt, hogy a nehéz idők és az anyagi gondok közepette sem szűntek meg a csoportjaink, nem szűntek meg rendezvényeink, sőt ellenkezőleg új rendezvények jöttek létre és számos településen új csoportok alakultak.
A munkát nem egyedül végezte. Mindig megtalálta hozzá a segítő társakat, a szakembereket. Rendezvényeink szervezőgárdájának száma megközelítette a negyvenet. Az egyik legfontosabbnak tartotta, hogy ne legyen olyan közösség, magyarok által lakott település, ahol ne működne valamilyen kultúrcsoport. Ezekhez kereste és találta is meg a társakat.
Sikerült megalapítania a Csemadok Csereháti Művészeti Egyesület Alapszervezetét. Ez az egyesület tömöríti magába a csoportokat és csoportvezetőket. A Csemadok Területi Választmánya 2003 decemberében jegyezte be az előbb említett egyesületet.
A 2003-as év augusztusában Wlasics Gyula díjjal tüntettek ki az Anyaországban. 2008-ban megkapta Kassai Megyei Közgyűlés legmagasabb elismerését. 2011. március 15-én pedig Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét adományozta neki.
Vallja: ez a kitüntetés nem csak őt illeti, melléje sorakoztak mindazok, akikkel együtt dolgozott négy évtizeden át a megmaradásért és a felemelkedésért. Köszöni mindazoknak, akik bíztak és bíznak benne.