Csák Istvánné szül. Horváth Etelka

Csákné Horváth Etelka amatőr színész és énekes1927. július 30-án született Rudabányácskán. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen végezte. 1948-ban férjhez ment Csák Istvánhoz (1926–1985) és 1949-ben Losoncon telepedtek le. Egész életében háztartásbeli volt, egyetlen fia, István 1954-ben született. Etelka jelenleg nyugdíjas éveit tölti Losoncon. A Csemadok tagja 1950-től. 2012-ben Mics Károly-díjjal jutalmazták színészi és előadói pályafutását. A kultúrában, a Csemadokban eltöltött éveiről így vall:

„Miután Losoncra költöztünk aktív szerepet vállaltam a Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) megalakításában. 1953 júniusától Gidrafán (Budmerice) éltünk, ott kezdtem énekelni, a férjem pedig népviseletet varrt a csoport tagjai számára. Néhány évig működött ez így, különböző fellépésekre jártunk, ám 1954-ben, mikor István fiam megszületett, mint a Népes csoport első gyereke, abba kellett hagynom ezt a tevékenységet.1950-től tagja vagyok a Csemadoknak. Losoncon a Csemadok keretében működő amatőr színjátszó csoport tagja lettem. István fiam már kilencévesen színpadra lépett ebben a csoportban, Kármán József Fanni  hagyományai című művében, Diénes szerepében. Ebben az időben sok darabot játszottunk – Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Molière: Úrhatnám polgár és más műveket. Énekes és színész voltam, de a szülés után szopránból alttá váltam. Különböző zenés programokban is szerepeltem, Lehár-est, Kálmán-est és hasonlók. A színjátszó csoport 1968-ban befejezte működését, de az énekcsoport megmaradt. Az amatőr színjátszók Kármán József Színház néven 1988-ban kezdték újra tevékenységüket, a művészeti vezetőjük fiam, Csák István lett. Ez a társulat ma is működik; 2002-ig velük szerepeltem én is, például a felújított Fanni hagyományaiban, H. Barta Lajos: Salto mortale, August Strindberg: Kísértetszonáta című művében. Csemadok-család voltunk, férjem 1970-ben lett losonci járási titkár, s egészen nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztséget. A társulat Losoncon kívül a környék szinte minden községében fellépett, ezen kívül Füleken, Rimaszombatban, Léván, Érsekújvárban, Komáromban, Túrócszentmártonban, Salgótarjánban, Gyöngyösön, Budapesten, a törökországi Denizliben, a dániai Vejlében és máshol. A Kármán József Színház tagjaként néhány epizódszerepemet díjazták is. A társulat 2008-ban megkapta Losonc város díját, és 2011-ben Magyarország kormányának kitüntetését. Nagyon fontos volt számomra a család. Azért annak örülök, hogy a kultúra szeretete, művelése öröklődött a gyermekemben is. Mindig nyomon követem hol lépnek fel a társulattal. Sikeresen  szerepelnek-e, kaptak-e valamilyen díjat? Az utóbbi tíz évben már keveset jártam társaságba, inkább a magányt és az otthoni nyugalmat kedvelem. Van rá időm, hogy a régi emlékeket összegyűjtsem, hogy mosolyogjak vagy néha akár sírjak is az elmúlt évek felett. Ha össze kellene foglalnom – minden új napnak és családom minden sikerének örülök, de ma már nehezen értem meg ezt a felgyorsult élettempót. Sajnos már nem tudok minden kulturális eseményen részt venni, mert megöregedtem, elfáradtam. De lélekben mindig jelen vagyok.”